Csodaidők 3 – Árulás

"Pont így befejezni egy könyvet… Úristen, most tavaszig várni kell. Ez gonosz dolog. Azt hittem, hogy a 2. könyv után végre minden világos, de nem, újra kell értelmezni sok mindent. És hogy a szereplők is milyen változáson mennek keresztül… Nagyon tetszett, hogy nem rögtön folytatta a történetet, hanem egy pár év eltelte után. Még mindig nem értem miért nem látom eme csodás tetralógia reklámjait a metrón. Ha rajtam múlna kötelező olvasmányként olvastatnám a sulikban. Megvan benne minden. Család, hagyományok, vallás, faji megkülönböztetés, politika, háborúk, minden, amit illene tudni egy mai fiatalnak. És fogadni mernék, hogy sokaknak sokkal jobban tetszene, mint pár divatjamúlt agyonolvasott értelmetlen kötelező olvasmány. Szomorú vagyok hogy vége lett, de tavaszig elütöm az időt az irodalom többi csodás remekével."

"Végig fent tartott érdeklődés. feszültség és izgalom. Állandóan megjelenő új információk. Csavarok. Meglepetések. Elképesztő. Letehetetlen. És már csak egy kötet. De most azt érzem, hogy nem akarom, hogy vége legyen."

"Amikor először olvastam a Csodaidőket, még csak az első három kötet jelent meg, a negyedikre egy picit még várnom kellett. Ez azt is jelentette, hogy akkor nagyon nagyot ütött ez a függővég itt, a harmadik rész végén. Még most is, hogy tudom, mi történik ezután, izgatottan várom, hogy folytathassam a sorozatot a negyedik kötettel.(...) Szeretem azt, hogy mindegy, mikor veszem elő a Csodaidők köteteket, még mindig azt érzem, hogy igen, ez nem véletlenül a kedvenc könyvsorozatom. :)"