Időcsodák 2 – Ellenállók

"Nehéz elfogulatlanul írnom erről a műről, mert Raana Raas univerzumának eddig olvasott hat kötete közül (a Csodaidők négy kötetét is beleértve) eddig az Ellenállók a kedvencem. Ahogy az Elágazó utakról szóló cikkben írtam a szereplők erőteljesebben fejezik ki az érzéseiket, emiatt az események is sokkal intenzívebbek, és jobban hatnak az olvasóra, mint a Csodaidők-tetralógia esetén. Habár annak második kötete, a Kiszakadtak sem volt egy pillekönnyű olvasmány, de az valahogy mégsem hatott annyira intenzíven, mint az Időcsodák második része, az Ellenállók. Úgy éreztem, hogy a szerző ezúttal teljesen elengedte magát, és minden elképzelt (vagy valóságban gyökerező) vad ötletét megvalósította, amivel iszonytatóan gyönyörű, egyben kegyetlen regényt alkotott. A történet ugyanis egyszerre szép és megrázó, ugyanakkor elgondolkodtató is. Nem először olvastam ezt a részt, mégis minden egyes alkalommal szétszed és összerak, és belül mindig jóízűt bőgök rajta, főleg az utolsó hat fejezetén. Nem tudom, ez a rész hogy sikerült ilyen intenzívre, és mit érezhetett, gondolhatott a szerző írás közben, de az a pár fejezet (természetesen az előzőek is!) valami zseniális. Mindig fáj olvasni ezt a könyvet, ugyanakkor annyira szeretem, hogy időről időre muszáj elővennem. Közben mindig elgondolkodom a saját életemen is, és a szereplők példáját követve végül mindig elemzés lesz a vége, így a végeredmény mindig nagyon érdekes utazás lesz a regény univerzumán belül és a saját agyamban is."

"Az Időcsodák ("a chill változat") első kötetében kihullik a korábbi ciklus intrikusainak nagyobbik része, ezen jólesően lehet kárörvendeni – és én meg is tettem. Sokkal árnyaltabban mutatkozik meg a Kaven és a többségi társadalom viszonya (csupa-csupa boncolgatható szociopolitikai probléma, csamm-csamm), meg kiderül, hogy a nagycsalád sem fenékig tejfel, de összességében az olvasó úgy érzi, hogy ahhoz képest olcsón megúszta. Éééééés akkor jön a második kötet, és felülünk az átfordulós hullámvasútra. Az első kocsiba. Ahonnan valaki kiszerelte a majrévasat. És a legjobb az egészben az, hogy egyetlen csavaros háttérsztorijú operett-főgonosz sem kell az egészhez. Eta, akárcsak Vinkó Szilárd, tudja, hogy a legborzalmasabb dolgok az életben azért történnek, mert az emberek emberek. Nincs olyan, hogy Gonosz; az túl egyszerű lenne. És ez az idő összes nadrágszárára igaz. Az emberbül nem lesz szalonna (se) változat. Haha."

"Ez. Nagyon. Fáj. Kegyetlen. Zseniális."